A fa kerítések alapanyaga a legtöbb esetben lucfenyõ, amit aránylag kedvezõ áron lehet megvárásrolni akár készen, vagy félkészen fatelepeken, tüzépeken. Olcsóbb a keményfánál és akár széles elemek (15-20 cm) elemek is készülhetnek belõle, de számolni kell azzal, hogy élettartama csak 10-20 év még a rendszeres kezelés mellett is. A lucfenyõ kerítéseket akár évente ajánlott kezelni és aránylag sok festék szükséges hozzá, képes a keményfánál háromszor több festék felvételére, így 5-6 év múlva már a kerítésre fordított összeg elkerülia lényegesen tartósabb tölgy vagy akác árát. Vannak akik borovi fenyõt választanak kerítésük alapanyagának, ami a lucnál tartósabb és rajzolata markánsabb, a lényegesen magas ára miatt viszont inkább bútor alapanyagnak való. A fenyõ faanyag minõsége nagyban függ a termõhelytõl, így nem árt vásárlás elõtt a faanyagot alaposan szemügyre venni: általában az északi és szibériai származású fa szerkezete erõs, a lasabb növekedés tömörebb, tartósabb fát eredményez, a sûrû évgyûrûk a fa tömörségét mutatják. Hazai erdei fenyõ és fekete fenyõ gyenge rost szerkezete miatt egyáltalán nem idõjárás álló, legfeljebb egyutas raklap gyártására, erõmûvi tüzelésre és rostfának alkalmas, kerítésépítéshez nem ajánlott. A vörösfenyõ sok keményfa tartósságát meghaladja, könnyen megmunkálható, deformációkra csak kis mértékben hajlamos, így kerítésépítés során mindenképp érdemes vele számolni. A magasabb alapanyagért cserébe mindenképp értékesebb anyaygot kapunk, mint a luc és borovi esetén. Sok hazai puha faanyagot használnak fel kerítésépítésre (éger, nyárs, hárs), ezekbõl készülhet mutatós kerítés de több évtizedet biztosan nem tudnak szolgálni. Elterjedt tévhit Magyarországon, hogy a keményfák idõjárásállóbbak, mint a puhafák, például a bükk lényegesen keményebb, mint a fenyõ, de kültéren öt évnél többet nem várhatunk tõle. Még gyengébb a tartóssága a gyertyánnak, ami pedig a hazai fa fajok közt az egyik legkeményebb. Magyarországon erõsen elterjedt csertölgyre hívom fel a figyelmet! A hozzá nagyon hasonlító kocsányos tölgy és kocsánytalan tölgy értékes kültéren, míg a cser élettartalma meg sem közelíti a tölgyét. A cser pirosabb, a tölgy sárgább, aki nem tud köztük különbséget tenni, azt könnyen megtéveszthetik. Hazánknak két kitûnõ fa alapanyaga van, ami kültéren a legellenálóbb: a tölgy és az akác. Az akácnak tartósság területén egész Európában nincs párja. Tölgy fából akár 20 cm feletti szélességû deszkák is nyerhetõek anélkül, hogy elrepednének, ezért a kerítés tervezése nagy szabadságot élvez. Számolni kell a magas alapanyag árral, valamint azzal, hogy a frissen fûrészelt tölgy nedvességtartalma magas, csak száraz alapanyagot szabad felszerelni. Az akác fa rönkje a tölgynél lényegesen kisebb átmérõjû és általában görbébb, így hosszú és széles deszkákkal nem számolhatunk, a természetes görbületei miatt azonban a szélezetlen kerítések legkibálóbb alapanyaga. A fa kerítésanyagok minden esetben rendeelkeznek olyan tulajdonságokkal, amik a kerítések tervezésekor figyelmen kívül nem hagyhatók. A fa a nedvességet magába szívja, szélességi és vastagsági mérete fafajtától függõen több, mint 5%-ot meghaladóan is növekedhet. A hosszméret változása jelentéktelen. Abban az esetben, ha száraz fát hézag nélkül illesztenénk egymás mellé, a dagadás során a fa a kötõelemekbõl kifeszítené magát. Teljesen zárt kerítést csak csap-hornyos illesztéssel, feles lapolással, idegen csappal vagy fedéssel készítsünk. Minden felhasznált fa alapanyag elrepedhet. A repedés minden esetben a végekrõl indul, amennyiben a felhasznált faanyagban a bütün a bél kifut törvényszerû a repedés megindulása. A repedés valószínûsége a keskeny anyag választásával csökkenthetõ, megelõzhetõ a bütü oldal fokozott kezelésével, ami a nedvesség gyors eltávozását megakadályozza. A faanyag száradása során deformálódik, az éretlenebb, külsõ évgyûrûk magasabb nedvességtartalma távozásával az összehúzódásuk mértéke nagyobb, mint a belsõ, érettebb részé. Kültérre ha nem is mûszárított fát használunk, mindenképp hézagok között tárolt és légszáraz fát szabad csak használni, így a száradás során fellépett torzulások a feldolgozás során eltûnnek. Fontos még tudni, hogy a szárítóból frissen kivett faanyagot megmunkálás elõtt pihentetni kell(tölgy deszka esetén egy hónap). A kerítéselem elgörbülését is a nedvesség hirtelen történõ felvétele vagy távozása okozza. A kellõképpen víztaszító kezelés mindenképpen ajánlható, hogy a felszerelt kerítéselemek minél kisebb mértékben hajolhassanak el. Deformációkat okozhat, ha a faanyag ághelyei a keresztmetszethez viszonyítva nagyok. Kerítésépítéshez így a túl nagy csomókat tartalmazó deszkák nem alkalmasak. A beteg korhadt anyagok biztosan rövid idõ alatt elporladnak. Akác és tölgy esetén az okkeresebb szín és az egészségestõl sokkal puhább szerkezetû fa egyértelmûen felismerhetõ. Fenyõ esetén a szakszerûtlen tárolás miatt szürkülés felléphet, a fa élettartama a szürkülés miatt jelentõsen nem csökken, de így a faanyag már csökkent értékû (továbbiakban a színtelen lazúr nem használható, csak a sötétebb festékek takarják a fa szürkeségét). Egyáltalán nem használhatóak az olyan deszkák, amiken a fát elbontó gombák, mikróbák egyértelmû nyomot hagynak (van rá példa, hogy hézag nélkül tárolt faanyagban a deszkák a gombától összeragadnak).